Bennem

Átkarolsz pirkadatkor,
Egy ház tetején ülve,
Alattunk mindenki harcol,
Egymástól elhidegülve.

Gyermeteg szívünk összeér,
S melegítik egymást,
Gondolatok támadják meg elméd,
Mi lesz ha elveszítjük netán.

KÖzelebb ülsz,
Vállamra hajtod fejed,
Érzed lassan kihűlsz,
Pólóm alá csúsztatod kezed.

Félsz, hogy elragad a világ,
Félsz, hogy a hideg rajtad pendül,
Fázol, s mellkasomon át,
Kezed hatol be, szívemen csend ül.

Nem tarthat örökké,
Te nem akarsz bántani,
Patakként árad a vér,
Nem lehet megállítani.

Gyere költözz belém, kérlek,
Csak így melegíthetjük egymást,
Ajkad édes méreg,
Halkan összeforr a két száj.

Mellkasomban lyuk tátong,
S egyre nő a nyílás,
Ébren őrized álmom,
Egy lyuk van a mellkasomon, nincs más.

Csak így élhetjük túl,
Suttogod fülembe,
A hangod belülről zúg,
Te vagy a legszebb dolog bennem.