Az üres ház

A régi házunk tetejéről láttam még amint a Nap eltűnt a többi már-már roskadozó épület mögött. Az utca kihalt volt, egy kocsi sem járt arra. Lágy, kellemes nyári-szellő fújt, 'mely feltupírozott fekete hajamat és az udvaron magasló fenyőfa ágait mozgatta ide-oda. A haj tupírozatlan része egy bordó kendő alá volt fogva, így azt nem érte a szél.
-Hé, haver, gyere próbálni!
Ideje volt lemenni. A fekete, szaggatott csőnadrágban elég kellemetlen volt lemászni, nem részletezném miértjét. A láncok végigsiklottak a rozsdás létrán, elég kellemetlen hanggal. Mikor leértem rágyújtottam egy cigire és mély szívás után elindultam az imént harsogó hang felé. Odaértem a sráchoz, aki hasonlóan volt felöltözve mint én, majd nyújtottam a kezem felé üdvözlésképp, ő ezt viszonozta.
-Izgatott vagy? - kérdezte.
-Én? Miért lennék?
-Ez lesz az első fellépésünk, én egy kicsit parázok.
-És..? Nem valami nagyszínpadon játszunk, csupán egy kocsmában, maximum 20 ember előtt.
-Igaz. - sütötte le a fejét.
-Többiek?
-Bent vannak.
Azzal elindultam a teraszon keresztül a bejárati ajtóhoz. poros volt minden, néhány száradt virág kandikált ki az ablakpárkányon lévő virágcserepekből. Teljesen üres volt már a ház, visszhangoztak a lépések a padlón a bakancsom alatt. A legnagyobb teremben rendeztük el a hangszereket, ez volt egykor a nappali. Ekkorra már nem maradt semmi a cigimből, bepróbálkoztam még egy utolsó slukkal, de nem sok füst jött ki belőle, a földre ejtettem és rátapostam. Biccentettem feléjük köszönésképp.
-Behangoltátok a cuccokat?
-Persze.
-Akkor kezdhetünk is.
Azzal magamra akasztottam a basszusgitárom és beálltam a mikrofon elé...

/Talán majd folytatom.../