Ez egy ma

Mivel még úgy sem volt ilyen, leírom egy napomat, épp a tegnapi és ma hajnali időpontokat, és tudom, hogy senkit nem érdekel, de engem sem. Szóval...

2011. augusztus 13. Szombat

-Sline, megyek haza! - keltett fel álmomból Ákos barátom, hajnali dél órakor.
-Jól van, remélem ki találsz, nem bírok felkelni. - nyújtottam kézfogásra invitáló módon a kezem.
-Ki, persze.
Azzal elment, én pedig rögtön álomba merültem...
Fél 3 körül keltem fel, immár rendesen. Majd' szét szakadt a fejem. Ilyen a másnap. Étkeztem, felöltöztem, stb. mint ahogyan azt felkelés után tenni szokás. Aztán leültem a gép elé, felment egy közösségi portálra. Új üzenet.

Szabolcs ...

• Csá jössz inni?=D

Megbeszéltük a dolgokat, és ugyebár a válaszom nem lehetett nemleges.
Pont elkészültem, már indulásra készen voltam mikor is betoppant Ákos.
-Cső, hova mész?
-Ajakra, Szabiékhoz. Jössz?
-Persze, csak fújtassuk fel a biciklimet.
/Ebbe a részbe itt nem mennék bele, de körülbelül másfél-két órát ezzel basztunk el./

Mikor is készen lettünk a biciklikkel, találkoztunk Lórival és Martinnal, akik felajánlották, hogyha adok nekik 40 forintot, meg a cigim árát, elmennek megvenni nekem. Adtam nekik és elindultak. Körülbelül 10 perc múlva vissza is értek a cigimmel.

Elindultunk Ajakra.

Tudniillik egy istentelen homokút vezet át Anarcs és Ajak között, tehát az én versenybiciklimnek /és az Ákos lyukas első kerekének/ semmiképp nem kedvező. Lóri és Martin félig átkísért minket, még az út felénél megálltunk egy cigire. /Remélem olvassa ezt anyukátok és jól elveri a seggeteket, hahaha./
Végül átértünk a határon, elmentünk Szabiékig, ott leraktuk a bicikliket. Nem voltak otthon, így felhívtam őket annak reményében, hogy megmondják hol is vannak.
-Merre vagytok?
-A szokásos helyen.
-Mindjárt ott vagyunk.
Azzal leraktam és körülbelül /miután tizenkétszer Rámbónak képzeltük magunkat/ 10 perc alatt odaértünk.
Köszöntöttünk mindenkit. Ott volt Szabi, Devon, Chucky és Levi és biztos, hogy nem tabisbort ittak. Biztos nem.
Be is kevertem magamnak egy tökéletes pohár VBK-t. Istentelenül szar volt. Nem tudom, hogy hogy bírjuk ezt inni mindig. Mindegy is. Ott csak az az egy pohár szart ittam meg, közben pipáztunk meg valami rettentő gitárszóló szólt a telefonból.
Itt már elfogyott több mint a fél doboz cigim, elszívtuk. /Remélem a ti anyukátok is olvassa ezt és jól elveri a seggeteket nektek is. Hahaha./
Szabi kitalálta, hogy menjünk hozzájuk, aztán kiülünk a teraszra inni meg zenélni. Belementünk.
Odaértünk hozzájuk és körbe ültük az asztalt, közben felugrott az ölembe a hófehér süket cicájuk. Kurva aranyos egy jószág. Időközben elment Chucky.
Kihozták a hangszereket, meg kártyát. Játszottunk egy kicsit, aztán leültünk kártyázni /piálós játékot játszani./ Miután elfogyott a 4 liter VBK meg a két liter nem VBK, hanem...igen...hoztunk ki kaját, hogy ne bent együk meg, a ház összehányásának elkerülése végett.
Halászlé volt, de valami isteni, a mellbimbóim is felágaskodtak tőle. Megettük, beszélgettünk még egy kicsit és felmentünk a szobába ahol megnéztük a Paranormal Activity 2-t. Az egy szar, de időközben Devon születésnapja bekövetkezett, mivel átléptük az éjfélt...

2011. augusztus 14. Vasárnap

Boldog születésnapot kívántunk neki, aztán majd szerdán megünnepeljük, de rettentően ám!
Végignéztük azt a bélsarat. Aztán meg a...elfelejtettem, hogy mit. Körülbelül fél négy lehetett mire befejeztük.
Lefeküdtünk, de mindig mondott valaki valami hülyeséget amin szakadt mindenki, így nemigazán tudtunk elaludni. Aztán megjött Szabi nővére és bejött a szobába, így már végképp nem tudtunk aludni. /Nem mellékesen 2 szivacson aludtunk 4-en./ Beszélgettünk egészen reggel 7-ig, aztán Ákossal meg Devonnal elindultunk haza, de Devontól időközben elváltunk, mivel ő ajaki.
Mivel Ákos nem a saját biciklijével jött, hanem a Szabiét hozta haza, ezért csak nekem volt ilyen járművem, ezáltal tolnom kellett.
Kiszáradva, kómásan ballagtunk egy 1 órás út elé nézve. Időközben annyira rám jött a vizelhetnék, hogy kénytelen voltam szedni a lábamat, hogy ne hugyozzam magam össze a határig.
Közben a nap is elkezdett sütni a pofánkba, egyre melegebb lett.
Végre elértünk a határba ahol kiengedtük a méreganyagot a borzasztó húgycsövünkből.
Az istentelen homokdűnéken keresztül haladván lassan érzékelni kezdtük az előttünk lévő civilizáció jelentős feltűnését. Igazából nem is jelentős, de ebbe nem folynék bele...
Szóval végre átértünk a határon, hazaértem, bekávéztam, cigiztem egyet és most itt vagyok.

Remélem nagyon untad ezt, amit most leírtam. Csak unaloműzés miatt tettem. Nem adom vissza az életedből ezt az X percet amit elvettem. Ha-ha...
És boldog szülinapot itt is Devon!

Az üres ház

A régi házunk tetejéről láttam még amint a Nap eltűnt a többi már-már roskadozó épület mögött. Az utca kihalt volt, egy kocsi sem járt arra. Lágy, kellemes nyári-szellő fújt, 'mely feltupírozott fekete hajamat és az udvaron magasló fenyőfa ágait mozgatta ide-oda. A haj tupírozatlan része egy bordó kendő alá volt fogva, így azt nem érte a szél.
-Hé, haver, gyere próbálni!
Ideje volt lemenni. A fekete, szaggatott csőnadrágban elég kellemetlen volt lemászni, nem részletezném miértjét. A láncok végigsiklottak a rozsdás létrán, elég kellemetlen hanggal. Mikor leértem rágyújtottam egy cigire és mély szívás után elindultam az imént harsogó hang felé. Odaértem a sráchoz, aki hasonlóan volt felöltözve mint én, majd nyújtottam a kezem felé üdvözlésképp, ő ezt viszonozta.
-Izgatott vagy? - kérdezte.
-Én? Miért lennék?
-Ez lesz az első fellépésünk, én egy kicsit parázok.
-És..? Nem valami nagyszínpadon játszunk, csupán egy kocsmában, maximum 20 ember előtt.
-Igaz. - sütötte le a fejét.
-Többiek?
-Bent vannak.
Azzal elindultam a teraszon keresztül a bejárati ajtóhoz. poros volt minden, néhány száradt virág kandikált ki az ablakpárkányon lévő virágcserepekből. Teljesen üres volt már a ház, visszhangoztak a lépések a padlón a bakancsom alatt. A legnagyobb teremben rendeztük el a hangszereket, ez volt egykor a nappali. Ekkorra már nem maradt semmi a cigimből, bepróbálkoztam még egy utolsó slukkal, de nem sok füst jött ki belőle, a földre ejtettem és rátapostam. Biccentettem feléjük köszönésképp.
-Behangoltátok a cuccokat?
-Persze.
-Akkor kezdhetünk is.
Azzal magamra akasztottam a basszusgitárom és beálltam a mikrofon elé...

/Talán majd folytatom.../

Utáld magad

Utáld magad mert nem vagy több, mint egy féreg mit magad is útszélén látva eltaposnál, s ügyet sem vetve továbblépnél. Utáld magad amiért léted bizonytalan. Utáld magad amiért megszültek. Utáld magad amiért megszülettél. Utáld magad amiért porba hullva, kapálózva sem fogja meg senki a kezed. Utáld magad mert rád lépnek. Utáld magad amiért kitapossák a beled, Utáld magad nehéz iskolás napokon dolgozat írás közben, amire már megint semmit nem tanultál. Utáld magad amiért nem látod értelmét ennek az egésznek. Utáld magad amiért nyakadon a damil figyel. Utáld magad amiért halálod napján forró szurkot öntenek a sírodba, nehogy kimássz. Utáld magad amiért egy adag szar is többet ér nálad. Utáld magad amiért a sarki ABC-ben is megvetően néznek rád, csak mert feketében vagy. Utáld magad mert beszólnak a cigányok. Utáld magad amiért drogot használsz csak, hogy jobb legyen. Utáld magad amiért a drogot már nem használod, hanem eladod, hogy megtudj élni. Utáld magad amiért a fának lelkét kioltod, csak azért, hogy ne fagyj meg a télen. Utáld magad amiért ember lett belőled. Utáld magad amiért nem tudsz menekülni innen...

Egy utolsó cigarettaszál

Volt már olyan, hogy azt kívántad, bárcsak soha ne érne véget egy szál cigi?
Én most ezt érzem. Mintha ez a szál cigi jelentené az életem, s ha a végére érek, az életem is kimúlik. Az érzés, hogy tudom, ez a cigi nem fog örökké tartani, mostmár csak pár perc és vége. Rémisztő. Fázok. Ráz a hideg. A jeges érzés átjár és én beleremegek. Remegek, mert nemsoká' vége. Vége mindennek. Összedől amit eddig felépítettem. Közben a lágy, kísérteties női hang tölti be a szobát. Hajnal van. Egyedül vagyok. A cigi is a végét járja, s én csak írok. írom ezeket a sorokat...magamnak. Megnyugvásként. Reszketek és tudom, mindjárt vége. A hangtól egyre félelmetesebb, amint abbahagyja, a cigim is véget ér. Véget, de még élek, s siratom azt az egy szálat, hogy nem tartott tovább. Rágyújtanék még egyre. De nincs több. Nincs több lehetőség. Nincs tovább. Számot váltok, de minek? Az első jobban tetszett, jobban képviselt mint ez. Dermedt vagyok. Már nem reszketek. Vége.

Egy bejegyzés 'melynek nem találod értelmét

Eleresztett emlékek sorozata tölti meg az elhagyatott, fekete-fehér kockás visszhangzó termet. Eleresztették az emlékeket mert nincs már rájuk szükségük. Mi lesz most velük? Beleágyazódnak az apró kockákba vagy inkább harmatot fújó szellőn utaznak élvezve a száguldást, majd a mélybe zuhanást? Zsúfoltan sorakoznak a teremben az emlékek. A zsivaj egyre hangosabb és egyre csak gyűlnek a kis halvány emlékek. Medencecsonttörése ugyan nincs egyiknek sem. Mégis érzik derekuknál a fájdalmat, 'mely porba hullatja az összes pici emléket. Érzik a haláluk közeleg, nem fognak harmat hátán száguldani esős, őszi délutánokon és egy medve bundájában sem kapaszkodhatnak meg már, mert képtelen a fájdalomtól és a fekete-fehér kockás visszhangzó terembe vannak bezárva örökké, ha élnek, ha holtak. A halott emlékek láttán a még eleven, elzárt emlékek félnek és ki akarnak szabadulni, de nem engedi őket ki a fekete-fehér kockás, visszhangzó terem. A holt emlékekben mindig ott van a szikra, 'mely lángokba boríthatja testét ezáltal életet adva neki. Érzik a vesztüket mind. A halál közeleg...

Mese a semmibe

...Elhalt maradványain ismét élet íze kesereg, érzi talán feltámadhat. A csontok forrásának zaja és a izomszövetek összekapcsolódása érzékelteti: lassan visszatér. Mozgatni kezdi rohadó ujjait melyet nemsoká friss bőr fed, s meleg vér csordogál bennük. Szíve megszólal. Nem ver hevesen, csak mint csoszogó öregember botjával kopogtat a nyeszergő padlón s lépkedni is alig bír. Látszik rajta, nem akar már verni, nem akar újra e test rabja lenni, de nincs más választása. Ez a sorsa. Szeme óvatosan kinyílik. Nem lát mást csupán homályt és némi beszűrődő fényt a szoba repedezett mennyezetéből. A látása lassan kitisztul és a hallása is kezd visszatérni, emberek keserves sírása, imádkozása üti meg a fülét. Beszélni alig bír de azért kinyögi véleményét:
-Szánalmasak..
Mikor teljesen összeforrt mindene, nagy nehezen fel ül, megropogtatja csontjait, melyek idegtépően hangos kattogással ugrálnak vissza a helyükre. Mindenki rémülten néz a halálból visszatér fiúra aki csak vállát megvonva tápászkodik fel a földről. Kihúzza magát majd elkapja a nyakát egy kamasz korban lévő gyermeknek és felemeli a földről.
-Csak szívességet teszek neked, kölyök. - azzal eltörte a fiú nyakát, mintha csak egy ropit tört volna el.
-Nos...ki a következő? - meglobogtatta hosszú éjfekete haját és végigmérte a tömeget majd elővette kardját a hüvelyből.
Szemmel nem láthatóan csapott egyet és a szobában az összes fej a porba hullott, kivéve az övét. Visszahelyezte kardját a hüvelybe és megigazította fekete ingének gallérját.
-Még formában vagyok. - mondta s azzal kisétált a romos ház ajtaján.
Mikor kilépett, erős fejfájás a földre kényszerítette, víziója volt. Egy nagydarab ember beveti őt a házba és ráparancsol az ott tartózkodó kopott ruhás feltehetőleg rabokra, hogy egyenek a húsából, mert az majd életben tartja őket, akár 100 évig is.
A fejfájás elmúlt, s felegyenesedett.
-Már értem...100 év? Az lehetetlen...


Tessék kaptatok egy apró eleje-vége nincs történetet, hogy egyen benneteket fene... xD

Zene "ajánló"