Egy bejegyzés 'melynek nem találod értelmét

Eleresztett emlékek sorozata tölti meg az elhagyatott, fekete-fehér kockás visszhangzó termet. Eleresztették az emlékeket mert nincs már rájuk szükségük. Mi lesz most velük? Beleágyazódnak az apró kockákba vagy inkább harmatot fújó szellőn utaznak élvezve a száguldást, majd a mélybe zuhanást? Zsúfoltan sorakoznak a teremben az emlékek. A zsivaj egyre hangosabb és egyre csak gyűlnek a kis halvány emlékek. Medencecsonttörése ugyan nincs egyiknek sem. Mégis érzik derekuknál a fájdalmat, 'mely porba hullatja az összes pici emléket. Érzik a haláluk közeleg, nem fognak harmat hátán száguldani esős, őszi délutánokon és egy medve bundájában sem kapaszkodhatnak meg már, mert képtelen a fájdalomtól és a fekete-fehér kockás visszhangzó terembe vannak bezárva örökké, ha élnek, ha holtak. A halott emlékek láttán a még eleven, elzárt emlékek félnek és ki akarnak szabadulni, de nem engedi őket ki a fekete-fehér kockás, visszhangzó terem. A holt emlékekben mindig ott van a szikra, 'mely lángokba boríthatja testét ezáltal életet adva neki. Érzik a vesztüket mind. A halál közeleg...